Számomra az ősz a zenehallgatás évszaka, hiszen ilyenkor romlik el annyira az idő, hogy mást már nemigen lehet csinálni. Ne persze ez nem ennyire egyszerű. Zenét én mindig hallgatok, minden körülmények között, évszaktól, napszaktól, kedvtől függetlenül. Nálam nem létezik a "sírós-picsogós" zene kategória, mert minden kedvenc számomtól jobb kedvem lesz, legyen az szomorú, vagy melankolikus. A zene, mint olyan, eleve felderít. A világot szebb hellyé varázsolja a puszta létezése, és már ez a gondolat elég egy halvány mosolyhoz a szám sarkában. Zötyögés a hajnali buszon, miközben bámulom a derengő homályt a párás ablakon keresztül. Egy forró tea, egy élvezetes könyv, és a vihar a szobámból nézve. Sütés, főzés, takarítás, mosogatás, ejtőzés a barátaimmal egy kanapén. Utazás bárhová, autóval, busszal, vonattal, hajóval, repülővel, riksával, csészealjjal. Nekem ezekhez kell a zene ősszel. ( Meg máskor is. ) Szigorúan szubjektív lista következik. 

• Elsőre nem egyetlen számot, hanem egy konkrét zenekart szeretnék kiemelni. Nagyjából egy éve ismertem meg ezeket a srácokat, és rögtön beleszerettem a teljes albumukba. Ők azok a listán, akik mostanra már egészen szép karriert futottak be, és talán több embernek is ismerősen csenghet a nevük. Az izlandi Kaleo-ról van bizony szó, akik egyedien, és őrült tehetséggel vágtak bele a klasszikus blues-rock újra népszerűvé tételébe. Minden egyes számuk aranyat ér a dallamosságra szomjazó füleknek. A klipjeik pedig egyszerűen elképesztőek, csak úgy, mint az élőben előadott dalok látványvilága, amelyekért külön dicséret illeti az operatőrt, ha már a vizualitás is szóba kerül. A Kaleo mindezzel együtt tökéletes hangulatjavító borús napokra, de ha bele akarunk süppedni az izlandi életérzéssel és csípős hideggel átitatott melankóliába, ahhoz is perfekt adalékanyag. 

• A következő szám a legősziesebb dal az egész világon. Sokat sejtet, hogy a címében is szerepel az eső szó. Az énekesnő, aki egyébként szintén elég ismert a maga területén, érces-karcos, különleges hangja igazi karaktert ad ennek a dalnak. Virágzó, mulatozós jó kedvünk ugyan nem lesz tőle, de ez nem is a Dáridó Magazin. 

•   Elérkeztünk egy kevésbé populáris kategóriához, ami kifejezetten a mainstream ellen megy: a várva várt indie-hez. Kicsit visszafogottabb, csendesebb hangzás, nyugodt derű jellemző erre a műfajra. Hibátlan megtestesítője ez a szám, azaz az egyik kedvenc útitársam merengős buszozásokhoz. 

•  A soron következő hangzásvilág az egyik kedvencem, nem csak ezen a listán, hanem valaha. A hamisítatlan amerikai folk és country keveredve a frissebb ütemekkel nálam mindig telitalálat. Az őszi hangulatra ez a stílus nem ráerősít, hanem visszarepít a nyár életigenlésébe, elrepít Kalifornia és Texas örömzenélős kora estéibe. Örökérvényű a szememben. 

• Egy napsütéses délután San Fransico-ban, 1973-ban. Az alábbi szám folyton ezt a képet vetíti a szemem elé, akármikor hallgatom. Feltölt egy kis vidámsággal, de csak ízléses mértékkel. Elmaradhatatlan indie egy cseppnyi retró beütéssel. Mit is mondhatnék, levett a lábamról. 

• Talán furcsának hat, hogy Miley Cyrus is szerepel ezen a listán, de csak azoknak, akik  csupán a nevét ismerik, és egyébként laikusok a munkásságában. Számomra ő az a popsztár, aki a legközelebb áll hozzám, és valójában azt kívánom, bár ne is lenne popsztár, akkor még jobban ki tudna bontakozni.  Nem csak ősszel, mindig előszeretettel hallgatom, hiszen ennél vagányabb, mégis lágyabb, tehát egyszerűen jobb női hangot én nem tudok elképzelni. Egy iszonyatosan tehetséges lányról van szó, akinek több, mint egyedi hangszíne és stílusa van. 2017-ben pedig végleg beért. Az új albuma egy az egyben pimaszul jól sikerült. Érdekes egybeesés, hogy most szálltak le róla teljesen a pénzhajhász producerek, és minden egyes számot saját maga írt. Nem félt visszanyúlni a gyökereihez, tehát a tipikus Tennesse country-hoz, élőben még inkább, mint a stúdió felvételeken. Sajnos az album csak spotify-on érhető el, de helyette itt van három kis szösszenet (mindhárom szükséges bizonyíték, másrészt nem tudtam dönteni), hogy érthetővé váljon, mi is a csízió a kisasszonnyal. Végighallgatni ér. Vigyázat, vélemény újragondolosánának veszélye fenyeget!

• Végezetül pedig jöjjön egy klasszikus, egy mindig bevált zenekar. Ugorjunk vissza kicsit egészen 1969-be, és szívjuk be mélyen a "szabad" Amerika levegőjét. A The Doors nálam mindig előkerül, főleg ősszel, amikor ez a dallamvilág még relevánsabb. A Riders on the Storm pedig mindig is a kedvenc számom volt, most is az, és valószínűleg az is marad. Igazi Killer on the Road. 

Tudom, hogy a lista kissé hosszú lett, és a videókat se sajnáltam úgy osztogatni, mint Tarantino a véres lövedéket, de szeretem az alapos ismertetőket. Remélem, a cikk után pár embernek újdonságként maradnak meg az idelinkelt zenék, és talán egy-két őszi napot is szebbé varázsolnak. Kellemes dallamtapadást a maradék őszi hónapokra!