Nincs mit csodálkozni azon, hogyha nagy/dédszüleink megbotránkoznak 2017 mindennapi dolgain, hiszen az ő fiatalkorukban még a zárt szexualitás, szemérmesség, lassabb életmód, visszafogottabb megjelenés dominált. Aztán egy legendás generációnak a 60-as évek vége felé hirtelen elege lett az elfojtásokból és a prűdségből. A hippimozgalommal párhuzamosan robbant a szexuális forradalom, amelynek kapcsán nem csak a szexualitás tabuként kezelése, de a hagyományos nemi szerepekhez való hozzáállás is megkérdőjeleződött. Azonban nem csak az intimitás szabadságát, és a nők egyre javuló helyzetét köszönhetjük ennek a korszaknak; a 60-as, 70-es évek az élet sok más területén - így az öltözködésben, művészetekben, bármilyen típusú másság kezelésében, elfogadásában, társadalmi elvárásokban - is jelentős felszabadulást hozott. 

  Később a világ fejlődése is előidézte a korlátok tágulását, hiszen a gyorsuláshoz az emberek hamar hozzászoktak, majd egyre inkább el is várták. Napjainkban nem azok a zsánerfilmek vonzzák a legnagyobb közönséget, amelyekben  a részletesen kidolgozott, lassú folyású cselekmény helyeződik előtérbe, hanem amelyek a legnagyobb hangsúlyt a vizualitásra, és a minél látványosabban megkomponált akciójelenetekre fektetik. A mostani 10-12 évesek nem bírnak ki egy helyben egy régebbi mozit, mert egy ilyen alkotásban már nem találnak elég impulzust, ami lekötné őket. Ez egyébként nem az ő hibájuk, bevallom, sokszor már nekem is nehezemre esik egy lassabban csordogáló film végigkövetése, mert ha sokáig nem történik semmi körömrágósan izgalmas, hamar elvesztem az érdeklődésemet. A horrorfilmek feszültségvezetése is egészen új irányt vett fel; elég csak megnéznünk Hitchcock Psycho-ját, és egy mai horrorfilmet, mondjuk a Fűrészt. A véres, ijesztő jelenetek erősebbé válására is azért van igény, mert a fogyasztóknak egyre ütősebb ingerekre van szükségük a kívánt hatás eléréséhez. ( Részlet Hitchcock Psycho-jából )

   Ugyanez átemelhető az öltözködésre, megjelenésre, mint önkifejezésre is. Nem is olyan régen viszonylag egyszerűen működött a divat: a nők hordjanak szoknyát, a férfiak nadrágot zakóval. Anyagokban, szabásmintákban nem ütközött ki feltűnő különbség a ruhadarabok között. Mindenesetre egyvalami igazán fontos volt: senki se mutogassa kihívóan a testrészeit, és ne akarjon értelmezhetetlen darabokkal feltűnősködni. Mostanra ez megváltozott. Tulajdonképpen teljes szabadsággal bírunk az öltözködésünkben, legyünk akár lányok, fiúk, vagy bármilyen társadalmi nemmel rendelkező személyek. (Ugye azt mondanom sem kell, hogy a társadalmi nemek jelensége/gender egyáltalán nem létező fogalomnak számított még pár éve. Az előrehaladás szinte harapható.) Még az én gyerekkoromban is meglepőnek számított például a színes haj, vagy a tekintélyes mennyiségű tetoválás, ma azonban már senki szinte fel sem pillant egy hupirózsaszín frizura láttán - legalábbis városi közegben. De folytathatnám a sort a tetoválásokkal, piercingekkel, minden évben egyre különlegesebb szabású, mintájú ruhákkal. Míg régebben az erotika netovábbjának számított a kirívó dekoltázs, a meztelen lábak, és a fedetlenül hagyott váll, a jelenkorban már nem létezik fesztivál, de még valamire való nyár sem fürdőruhafelsőt teljes nyugodtsággal póló helyett viselő lányok nélkül. (És akármennyire is azt várja az olvasó, hogy az én szememben ez felháborító: nem, egyáltalán nem az. Egy fesztiválon szerintem ez teljesen belefér, és inkább örülök neki, hogy nem muszáj nyakig begombolkozott apácának öltöznie egy nőnek, ha nincs ínyére.) 

 ( Modellek teljesen elfogadott fesztiválszettben a Coachellán, Californiában )

    A fent felsorolt tényezők pár érdekességre hívják fel a figyelmet a jövővel kapcsolatban, és nem egy kérdést vetnek fel. Az emberek egy részében mindig is ott rejlett a különlegességre, extravaganciára való vágy, de ha ma szexik, esetleg csupán egyediek szeretnénk lenni, nehezebb dolgunk van, mint eddig valaha. Szinte semmivel nem tudunk már elég meghökkentő hatást elérni. Abba pedig megintcsak furcsa belegondolni, hogy a filmeket, vagy bármilyen kortárs művészetet hogyan lehet még ennél is érdekfeszítőbbé, pörgősebbé varázsolni, a XXI. századi ember emelkedő ingerküszöbével lépést tartva. Nincs az a szexjelenet, véres akció, vagy őrült vágásokkal teli kameramozgás, ami azt a katarzist váltaná ki most belőlönk, mint amire anno csak a legagyamentebb művészfilmek voltak képesek. Az egykor még extrém, vagy megbotránkoztató momentumokra ma már leggtöbbször csak közömbösen legyintünk, és unott arccal várjuk a következő, folyton ritkuló kizökkentéseket. Ezek alapján joggal feltételezhetjük, hogy a polgárpukkasztás véges jelenség, és egy idő után nem lehet belőle többet kihozni.  A kérdés itt az, hogy a jövőben vajon mivel próbálják majd felkelteni az emberek érdeklődést, vagy egyáltalán marad-e még potenciál a botránykeltésben, esetleg az egyediségben? Hogyan lehetne bármi is extravagáns, hogyha szinte már semmi sem az? Kijelenthetjük tehát: a feltűnőség eltűnésének korát éljük? 

 ( Heterokrómiás/ különböző szemszínnel rendelkező lány )