Hiába, utolért minket az anno még sci-fi-be illő, de mára már nagyon is valóságos és jelenkori, hófehér dizájnnal tálalt elektronika. A magas szintű technológia nem álom, de még csak nem is futurisztikus képzelgés többé. Ez a rekordsebességű haladás pedig úgy tűnik, kezd a visszájára fordulni: a múlt században használt tárgyak egyre népszerűbbé váltak az elmúlt pár évben, de 2017-ben ez a jelenség csúcsra járatódott. Soha ilyen mennyiségben nem fogytak a lemezek, kazetták az üzletek polcairól a közelmúltban, első felvirágzásuk óta. A zenei előadóknak újra megéri kiadni analóg formátumban is az albumaikat, és a lemezboltok tulajdonosai sem panaszkodhatnak. De nem csak a zeneiparban figyelhetjük meg ezt a fellángolást: a Fujifilm is megneszelte a retróban rejlő lehetőségeket, és piacra dobta az Instax polaroid kamerákat, amelyek a hasonló tárgyak szerelmesei számára igazi csemegének számítanak. 

     Elég csak felpillantanunk az Urban Outfitters oldalára, és máris szebbnél szebb retro/vintage tárgyakkal találhatjuk szembe magunkat. Persze hazugság lenne azt állítani, hogy ezek az eszközök tökéletes múltidéző formájukban jelennek meg; a dizájn megváltozott, alkalmazkodva a legfrissebb trendekhez, mind színekben, mind formában. Pontosan ez az, ami annyira kívánatossá teszi a megjelenésüket - számomra is. Na meg a nosztalgia. A mai ember túlságosan hozzászokott a megfoghatatlan digitalizált világhoz, és jólesik néha ebből kilépni, akár hátrálni egy kicsit, egészen pár évtizedre visszamenően. Míg a 70-es évek kölykei akkor kaptak volna visítófrászt a gyönyörűségtől, ha látják az érintőképernyőket, a 2010-es évek fiataljai rácsodálkoznak egy szalagos magnóra, de mostmár egy gameboy-ra is. Furcsa irónia: ránk újszerű hatást gyakorol egy gomb manuálisan való lenyomása, vagy a gondolat, hogy a zene/fotó/mozgókép megfoghatóvá, tapinthatóvá válik egy-egy lemez, vagy polaroid kép közvetítésében. Számunkra egy szám, egy kép, egy videó már csak az éterben érinthetetlenül lebegő adat. Igazán egyedi érzést kelt, ha egy eredeti vonalas telefonon tárcsázhatunk, vagy felrakhatjuk az egyik kedvenc lemezünket a lejátszóra, nem beszélve az utánozhatatlan hangulatról. Elmúltak azok az idők, amikor a médiafogyasztásnak még sajátos, egyedi stílusa volt.

     Mindezek ellenére, bár én kedvelem a hasonló hangulatú tárgyakat, mégis egyértelmű számomra, hogy nem cserélném le a mai technikai kényelmet és sokszínűséget a retro tárgyak pasztelles fényére. Igen, szuperül mutatnak, és igen, van egyfajta varázsa annak, ahogy használni kell őket, de máskülönben már nem igazán hasznosak. Mindenesetre érdekel, hogy 2065-ben egy kiskamasz így fog-e reagálni mondjuk az iPhone X-re: "Nézd anya, a nagyi cuccai közt találtam! Megtarthatom? Annyira vintage!"